BÁRTFAI GÁBOR
1977-ben születtem itt, Csepelen. Tanulmányaim a kerületi zenei általános iskolában kezdődtek. Ezután műszaki típusú közép- és felsőfokú képzésben vettem részt. Jelenleg műszaki létesítményfelelősi munkakörben dolgozom. 2010-ben megnősültem, gyermekünk nincs. Feleségem szintén a gyülekezet tagja.
A Csepel-központi Református Gyülekezetbe édesapám révén kerültem, illetve kerültünk a testvéreimmel. Itt konfirmáltam, és az azt követő években az ifjúsági közösségbe kapcsolódtam be.
Később több éven át jártam a Budapesti Egyetemi Gyülekezetbe, ahol a szerdai istentiszteleteken zenével is szolgáltunk, énekkarral és könnyűzenével is. Egy éven át presbiter voltam ott, amely a gyülekezet belső életével való foglalkozást, egy évre szóló elköteleződést, aktivitást jelentett.
Nagyjából 2011-től kezdtünk el ismét a Csepel-központi Református Gyülekezetbe járni. Örülünk az Igéről szóló, tanítói jellegű istentiszteleteknek.
Bizonyos gyakorisággal az istentiszteleten zenei szolgálattal is részt veszünk. Az utóbbi fél évben a közösség iránti vágyunkat egy ún. házi csoportban is megéljük. Jelenleg ez 8 tagú.
A jövőben szeretnék a gyülekezeti életben jobban részt venni, továbbá a szakmai ismereteimet a gyülekezet javára is fordítani. Szeretném a házi csoportos közösséget továbbvinni, egymás hite által is épülni.
Az istentiszteleti zenei szolgálatot fontosnak tartom, szeretném ezt megőrizni a továbbiakban, hogy a gyülekezet örömére, áldására legyen.
DÜRGŐ MÁRTA
65 évvel ezelőtt születtem itt, Csepelen. Hitben élő családban nőttem fel. Születésemtől kezdve hallgattam a Biblia történeteit és a prédikációkat, de valamiért nem álltak össze bennem élő hitté a hallottak. Mindig többet akartam tudni és érezni a szívemben Jézus Krisztusról, és valami nagy megrendülésre vártam.
A "nagy megrendülést" a magánéletem csődje által éltem át, és így 35 éves koromban lettem igazán Isten gyermeke. Az életem most békés és boldog, mert tudom, hogy miért születtem, miért élek és mit jelent a Kegyelem számomra. Megkaptam mindazt Istentől, amit remélve vártam, és még sokkal többet is! A hétköznapok küzdelmeit Jézussal, imádsággal élem meg.
Három felnőtt gyermekem van, egy nagy unokám és velük szoros szeretet-kapcsolatban élek. (Fontosnak tartom megjegyezni: az ateizmus gondolata soha nem merült fel bennem, és nem voltam sem az MSZMP, sem más pártnak a tagja sem, ahogyan a családomból senki.)
SIRY-FEKETE ANNAMÁRIA
1988-ban születtem Budapesten, 1991 óta lakom Csepelen. Szüleim 1988-ban, születésemkor református hitre kereszteltek Dömsödön, anyukám szülőfalujában.
Amikor második osztályos lettem, hittanra jelentkeztem az általános iskolámban, melyet Hamar Julianna tartott. Szerettem ezeket az alkalmakat, gyermekként érdekeltek a „szép történetek”, ezért több osztálytársamat is elhívtam rájuk. Egyikükkel együtt is konfirmáltam, a mai napig legjobb barátnők vagyunk.
Azon a nyáron nagymamám elvitt a dömsödi templomba, így érdekes módon hamarabb láttam azt a templomot belülről, mint a csepelit – lévén a szüleim nem hitgyakorló emberek. Elmondhatom, hogy nagymamám hite indított el az úton Jézus felé, vele olvastam először a Bibliát, amit a nyár végére kölcsön is adott a nyári tábor idejére.
Onnantól kezdve teltek az évek, tanév alatt hittanra jártam, nyáron a táborba, míg elérkezett a konfirmációra felkészítés. Ezeken az alkalmakon az alapvető igazságokat tanultam meg a hitről, Bibliáról, ami „keresőként” nagyon hasznos volt számomra.
A konfirmációi, majd az érettségi vizsgám után gyógypedagógiát kezdtem tanulni az ELTE-n, és ezzel nagyjából egy időben a gyermekmunkába is bekapcsolódtam a gyülekezetben: az 5 napos klubban tanítottam; ezt éreztem magamhoz közel állónak.
Egyetem után a Vakok Óvodájában helyezkedtem el délutános óvónőként, jelenleg a 3. évemet töltöm ott.
A templomban a nyári napközis táborokban és a vasárnapi gyermekjátszóban vállalok alkalmakat, amelyekre férjemmel együtt készülünk. Tavaly nyáron együtt jutottunk hitre, ősszel hivatalosan is összeházasodtunk, és folytatjuk a gyermekeknél való szolgálatot, a hitben növekedést Isten kegyelméből.
TIMÁKNÉ MESZES ARANKA
Székesfehérváron születtem 1955-ben. Édesanyám Takács Aranka nyugdíjas, aki már egyedül él, de a mi szoros családi kötelékünkben, és sokat segít a mindennapjainkban. Ötvös üzletben dolgozom 18 éve, egy kis létszámú közösségben. Férjem Timák István, nyugdíjas, a Fővárosi Kertészeti Zrt-nél dolgozott. Fiunk, Timák Gergely jelenleg informatikát tanul. Gyermekünk a Csepeli Egyházközségben lett megkeresztelve, és itt is konfirmált.
Én 2004-ben konfirmáltam Csepelen. Férjemmel együtt igyekszünk gyülekezetünk szolgálatára lenni, például a családi napokon és a gyerekekkel kapcsolatos feladatok segítésében. A továbbiakban is elsődleges tevékenységeim közé tartoznak a gyermekekkel és az ifjúsággal összefüggő munkálatok.